Tarnóczy István és a kora újkori meditációs irodalom

Kónya Franciska (1985, Székelykeresztúr)
Tudományos fokozat: PhD (BBTE, Hungarológia doktori iskola). Kutatási területe a 16-18. századi kegyességi irodalom, különösen az imádság- és elmélkedésgyűjtemények, lelkigyakorlatos könyvek. Jelenlegi munkahelye: MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, tudományos munkatárs. Tudományos tevékenység (tagságok, kitüntetések, ösztöndíjak): MTA Domus Junior ösztöndíjak (2010,2011,2012),2013-2015: MTA Posztdoktori Ösztöndíj,2015-2017: MTA Posztdoktori Ösztöndíj
Ez a könyv korábbi doktori értekezésem átdolgozása. Disszertációmat Gábor Csilla egyetemi tanár vezetésével 2009-2012 között a Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán belül működő Magyar Irodalomtudományi Intézet Hungarológiai Doktori Iskolájának hallgatójaként készítettem, és 2012. november 8-án védtem meg. A könyvvé alakított értekezés egy 17. századi jezsuita szerzőről szóló monográfia, melyben Tarnóczy István (1626-1689) életművéhez főként műfajtörténeti kérdésekből kiindulva, az elmélkedés szövegtípusát vizsgálva közelítek. Célom adalékkal szolgálni a 17. századi meditációs művek kutatásához, ugyanis Tarnóczy magyar nyelvű írásai, beleértve a fordításokat, az imádság- és elmélkedés gyűjtemények közé sorolhatóak. Ezek vizsgálatánál hangsúlyt helyezek a szövegtípus jellegzetességeinek kiemelésére. A könyv elsődleges célja pótolni az irodalomtörténeti kutatásokból eddig majdnem teljesen kimaradt Tarnóczy Istvánról szóló ismeretanyagot. Egyrészt kiegészíti és- összefoglalja az eddig töredékes, hiányos életrajzi vonatkozású adatokat: nyomon követi a számos helyen tanuló és tanító jezsuita életének állomásait. Másrészt szeretné felhívni a figyelmet a vizsgált szerző irodalmi munkásságára. Szándéka az életművet az irodalom-, lelkiség- és művészettörténeti kutatások számára érdekessé tenni.