Beás-magyar igeszótár

A magyarországi cigány csoportok közül a legkisebb nyelvi csoport a románul és magyarul beszélők csoportja.
A magukat összefoglalóan beásnak hívó népcsoport az újkorban vált Magyarország lakosává. A 18. századtól a 20. század elejéig szinte folyamatosan, több hullámban érkeztek Magyarországra a román fejedelemségek, majd a fejedelemségek egyesülése utáni Románia területéről. E népcsoportok romániai tartózkodásáról, ottani történetéről szinte semmilyen magyar nyelvű szakirodalom nem áll rendelkezésünkre. Mindössze egy-két mondatnyi utalás található itt-ott arról, hogy a beásokat a román fejedelemségek területén egészen 1856-ig rabszolgasorba kényszerítették.
A román nyelvi környezetet elhagyva a beások az új nyelvi környezet hatása alá kerültek. Ez a nyelvi változás napjainkban felgyorsult, mivel a zárt közösségek felbomlottak, a telepek tömeges felszámolása, s a cigányok faluba költözése, költöztetése során egyre inkább kétnyelvűekké váltak. A beás nyelv így egyfajta családi "intim" nyelvvé vált, mivel az életmódváltozás okozta társadalmi változás sok olyan szót igényelt, mely addig nyelvükben nem szerepelt. Ez a változás a beás nyelv szókincsébe is sok újat hozott. Számos román szó eltűnt belőle, ugyanakkor sok új szóval gyarapodott, melyeket már új környezetükből vettek át, s a beás nyelvjárás jellemző végződéseivel, nyelvtani sajátosságaival láttak el.