Intenzív - Egy pályakezdés esetfantáziái - B_A/2/135_240718_1 - Dedikált

A kötet az intenzív betegellátás legfontosabb kórélettani ismeretanyagát, etikai kérdéseit, az ápolók, orvosok gondjait mutatja be egy pályakezdő rezidens első két hónapjának munkahelyi és magánéleti konfliktusain keresztül.

- Jó estét, doktornő.
- Jó estét. Kérdezni akart valamit...
Sem félelmetesnek, sem sajnálandónak nem tűnt. Csak egy kicsivel láttam magasabbnak nálam, a teste és arca vékony, a haja sötétbarna, hátrafésült volt.
- Hát igen, amit mondani akartam, az kérdésekkel is kifejezhető...
- Mire gondol?
Közben leültünk az ajtóhoz legközelebbi két székre.
- Azt akartam kérdezni... Megbocsájt-e hogy ijesztő voltam?
- Már el is felejtettem - mondtam és mosolyogni is tudtam, mert észrevettem, remeg a keze.
- Köszönöm, ez nagy megkönnyebbülés... Meghívhatom egy kávéra?... Ez a második kérdésem. Természetesen csak akkor, ha ráér... Nem vagyok tolakodó?... Ez meg a harmadik.
- Mindig megszámozza a kérdéseit?
- Nem, nem, most először teszem... - mosolygott.
A szemébe néztem és gondolkodtam. Magam előtt láttam a vörös rózsacsokrot, és a húga váratlan feltámadásának örömkönnyeivel elfutó alakját. Esdeklőn nézett rám. Döntöttem.
- Rendben, most van időm, átöltözöm.
- Köszönöm! Itt várom - mondta remegő hangon. Látszott, izgul és boldog.