Föld és hatalom

Kecskeméten a 20. század elejére olyan kedvező birtokstruktúra alakult ki, amely alapját képezte a kibontakozó exportpiacnak. Ez és a település török kori múltja olyan képzetet keltett a kortársakban, mintha a város gazdag lenne, amihez felfokozott elvárások egész sora társult. Móricz Zsigmond, Németh László vagy Erdei Ferenc példaként állították Kecskemét idealizált képét olvasóik elé. Elhallgatva, hogy a viszonylagos jólét mögött példátlan méretű volt a gazdák eladósodása. Hiszen a föld volt a helyi társadalomban a mobilitás legfőbb záloga. A földdel esély volt nemcsak a jobb anyagi körülmények megteremtésére, de a "kecskeméti társadalomban" való felemelkedésre is. Az 1920-as évek második felétől fellendülő kecskeméti gazdaság, a növekvő tőkefelhalmozás többek számára utat nyitott az elitbe. A látványos vagyonosodás szinte tapinthatóvá vált a harmincas évekre, nem kis feszültséget keltve ezzel a helyi társadalomban. A leggazdagabb rétegek vagyona a világgazdasági válság éveiben a telekspekulációk révén tovább gyarapodott, miközben a virágkorát élő kereskedőréteg a prosperáló gyümölcsexportból hatalmas hasznot húzott.

Az idealizált kecskeméti elitet a családcentrikus viselkedés, a közismertség, a vég nélküli munka, a szorgalom, az önzetlenség és a jótékonykodás jellemezte - legalábbis a kortársak elvárása szerint. Az 1930-as években ez a kép vált általánossá, de az ábrázoláson feltűnt még a finom modor és a konfliktuskerülő jellem is mint elvárt tulajdonság, melyek nélkülözhetetlennek bizonyultak a társasági élet középpontjába való kerüléshez. Ezenkívül sokat számított, ha valaki régi, köztiszteletben álló, helyi család sarja volt. Ami persze nem jelentette azt, hogy a nem helyi születésűek ne kerülhettek volna az elibe. Hiszen voltak, akik máshonnan érkezve látványos pályát futottak be. Útjuk legtöbbször együtt járt a befogadás, a "kecskemétivé válás" folyamatával, amelynek a "gazdastátus" megszerzése és megőrzése központi eleme volt.

Szilágyi Zsolt (1980) történész, a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének adjunktusa. Kutatási területe a dualizmus kori és a két világháború közötti magyar társadalom története, a Kárpát-medence történeti földrajza. Benda Gyula-díjas (2007) és az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Emléklap kitüntetettje (2016).