Fons, skepsis, lex

Ünnepi tanulmányok a 70 esztendős Makk Ferenc tiszteletére

A ritkán megélt, rendkívüli alkalmak különös erővel szorítanak bennünket arra. hogy a rendhagyó helyzetben tisztünket, szerepünket valamiféle rendhez igazodva, méltósággal teljesítsük. Mesterünk, istápoló tanárunk, tudós kollégánk és barátunk, Makk Ferenc Professzor Úr hetvenedik születésnapja kétségkívül ilyen rendkívüli alkalom számunkra. Egyszerre szeretnénk megbecsülésünket, tiszteletünket, elismerésünket és kö­szönetünket illő és méltó formában kifejezni, de valljuk meg őszintén, a mikéntet illetően kissé zavarban vagyunk. Ódzkodunk attól - és igyekszünk is elkerülni -, hogy mondan­dónk az efféle helyzetekben óhatatlanul előkerülő, ismétlődő és olykor bizony kissé közhe­lyes ízű gondolatokban merüljön ki. Vitathatatlan ugyan, hogy helye van ilyenkor vissza­tekintő látószögből múltat idézni, pályát felrajzolni, elismerésekre hivatkozni, illetve sikerekre és eredményekre utalva méltatni az ünnepeltet, most azonban aligha lenne ildo­mos részünkről, ha kitüntető szerepünkben megelégednénk azzal, hogy a köszöntésnek mindössze eme hagyományos kellékeivel éljünk. Tíz évvel ezelőtt ugyanis Makk Profeszszor Úr hatvanadik születésnapja alkalmából „Magyaroknak eleiről" címmel - Piti Ferenc és Szabados György szerkesztői munkájának hála - megjelent egy tartalmát és küllemét tekintve is impozáns kötet, amely a ünnepi köszöntőkötetek műfajában létező összes kon­vencionális kívánalomnak kifogástalanul eleget tett, így tehát a tíz év elteltével készült kötetek egymás mellé tétele elsősorban szembetűnő és zavarba ejtő ismétlések észrevétele­zésére adhatna alkalmat, amely helyzetet nyilvánvalóan szeretnénk elkerülni.