A nemzetiség történetbölcseleti szempontból

Tisztelt hallgatóim! Mikor figyelmüket a nemzetiség kérdésére vagyok bátor irányítani, tudom, hogy kettős módon is hazai, magyar talajon állok. Először azért, mert a nemzetiség kérdésének tudományos taglalásában, a mi — sajnos — ritkaság, magyar emberé az elsőség, báró Eötvös Józsefé; másodszor meg azért, mert hiszen kevés olyan művelt nemzet van, ha ugyan van, a melyet ez a kérdés annyira közelről lelkében, életében érdekelne. Ha báró Eötvös József után is felszólalok abban a reményben, hogy a kérdést tudományosan tovább vihetem, ezt megmagyarázza egyrészt a czél, másrészt a methodus, a mely az Eötvösétől különbözik. Eötvös József az ő nagy munkájában a XIX. század uralkodó eszméiről, a melyek közé természetesen a nemzetiséget is sorozza, első sorban korának és pedig éppen a 48—49-iki éveknek tapasztalásaiból indul ki, ezeket akarja gyümölcsözővé tenni és pedig gyümölcsözővé akarja tenni az állami életre nézve. Szól régi tapasztalásról is, két ezred évesről, a mely rendelkezésünkre áll, ha e kérdéssel foglalkozunk, de azért a figyelme mégis inkább a közvetlen politikai czélra van irányítva... Marczali Henrik. –Budapest : Franklin, 1905. - Hasonmás kiadás