Wallenstein árnyai

„Egy színpompás, sodró szenvedéllyel teli festmény. Durych apró részletek kusza összevisszaságából monumentális, lenyűgöző szépségű regényt alkotott, amelyben feltárul előttünk a barokk kor emberének legmélyebb bensője” – Thomas Mann

A huszadik századi cseh irodalom nagy stílusművészének hatalmas sodrású, sok szálon futó, s végül egyetlen hatalmas körképpé összeálló történelmi regénye ritka megjelenítő erővel és nyelvi gazdagsággal tárja elénk a harmincéves háború szövevényes, kegyetlen világát. Egy-egy részlete, a prágai főurak kivégzésének dermesztő leírása, Magdeburg ostormának apokaliptikus jelenetsora, a lützeni csata drámai képei, Wallenstein utolsó éjszakája külön-külön is mély nyomot hagynak az olvasóban, de ugyanilyen emlékezetesek maradnak az írói képzelet szülte szereplők, a katolikus zsoldos hadnagy, a lázadó Jirí és közös szerelmük, a különös sorsú Angelica hányatott életútjának tragikus eseményei.
A kép sötét. A pusztuló emberi életek és színterek kavargásában csak ott ragyog fel a fény, ahol megjelenik Wallenstein, a kor kimagasló politikusa és hadvezére. A sors kegyetlen fintora, hogy ellenségei, akik terveik meghiúsítóját és barátai, akik vágyaik megvalósítóját látják benne, akarva-akaratlanul közösen készítik elő végzetét.
A regény magyarul most először lát napvilágot, Sinkó Ferenc 1972-ben készült fordításában.
Jaroslav Durych (1886-1962) Isten szivárványa című, ugyancsak történelmi ihletettségű, a második világháború után a Szudéta-vidéken játszódó kisregénye 2002-ben jelent meg a Kalligram Kiadónál.