Mérnöki etika

Korunk felgyorsult technikai fejlődése az emberiség jövőjére vonatkozóan számos kérdést vet fel. Ezek közül talán a legalapvetőbb: mit ér a műszaki-technikai haladás, ha nem terjed túl a fizika, a kémia, az orvostudomány vagy a biológia tökéletesedésén, ha nem jár együtt erkölcsi, társadalmi vagy politikai nemesedéssel, az emberiség lelki-szellemi fejlődésével? Vajon a technikai vívmányok végső soron az emberiség javát szolgálják, avagy ellenkezőleg, pusztulásának eszközei? Objektívek-e a szellemi élet törvényei - hasonlóan az anyagi természet törvényeihez - vagy függnek a megfigyelőtől, annak társadalmi helyzetétől, a vizsgálati módszertől, időtől, tértől, az anyagi világtól, egyáltalán bármitől? A természettudomány törvényeinek objektív tulajdonsága automatikusan átvetíthető-e a szellemiség törvényeire? Más szóval a jó és a rossz objektív vagy szubjektív fogalom, vagyis a mérnöki döntések meghozatalakor létezik-e objektív mérce? Kötetünk ezekre és hasonló kérdésekre keresi a választ. A mérnöki tudással mint hatalommal felelősen kell élni, és ez alapvetően erkölcsi kérdés. Mivel a mérnököknek a szakmájukból eredően másoktól eltérő a tudásuk, másoktól különböző a kötelességük és erkölcsi felelősségük is, így szükségük van külön erkölcsi törvényekre, mérnöki etikára.