Böngésszen kínálatunkban, majd helyezze
az Ön által választott könyvet a kosárba.
Az ember teste - Filozófiai írások - Beírások
- 478 oldal
- Kötés: puhatáblás, ragasztókötött
- jó állapotú antikvár könyv
- ISBN: 9788081011184
- Szállító: A Hely Antikvárium
- aláhúzásokkal
A testnek a szellemmel, az értéktelennek az örökkévalóval való szembeállítása a görög-keresztény filozófiai tradíció régóta ható, közismert koncepciója. Ez a szembeállítás része annak a metafizikai hagyománynak, amely az emberre olyan szellemi lényként tekint, akit a racionalitásra való képesség kiemel a létezők sorából. A metafizikai kitüntetettség eszméjéből azonban egy veszélyes ideológiai felfogás következik, mely az embert a többi (nem emberi) létező fölé emeli, s mely óhatatlanul egy áldozati struktúrát alapoz meg - ez az áldozati struktúra a nemek közötti hierarchia problémáját is érinti. A gondolkodásunkat egészen a 20. századig uraló patriarchális filozófiai tradíció ugyanis a nőiség eszméjéhez a testnek való kiszolgáltatottságot, az állatiasság és az alantasság attribútumait társította. E könyv egyik kiinduló kérdése, hogy mindezek okán vajon valóban "alacsonyabb rendűnek" kell-e tekintenünk a nőiséget. A férfi vajon nincs-e ugyanolyan mértékben kiszolgáltatva a saját testének? Test és lélek - a görög filozófiai tradícióból átemelt - kibékíthetetlen szembeállítása a vallásos-aszketikus hagyományban már egyenest úgy jelent meg, mint szüntelen elfojtási gyakorlat. Az ember a dogmatikus keresztény filozófiában mint önmaga testiességével való örökös meghasonlás tételeződik, s ezáltal menthetetlenül neurotikussá válik - ahogyan arra Freud rámutatott. Ez a tradíció egy olyan erkölcsi rendet konstruál az ember számára, amelyben a test - bűnös késztetései és vágyai okán - megvetendő. Széplaky Gerda a kötet magával ragadó, esszéisztikus nyelven megírt tanulmányaiban arra mutat rá, hogy hiába vált uralkodó gondolattá ebben a paradigmában az elfojtás eszméje, a test - mint legyűrhetetlen és vad erő - mégis, minduntalan tanúságot tesz önmagáról: érzéki voltáról, esendőségéről, a betegségnek és a pusztulásnak való kitettségéről. Sőt az embert a "romlandó" test tapasztalatai éppen hogy nem elutasításra, hanem az élet "megbecsülésére" (féltésre, gondoskodásra, felelősségvállalásra) késztetik. A könyvben körvonalazódó felelősségetikai kontextus megteremti annak a lehetőségét, hogy a testiség megváljon a ráragasztott bélyegektől. A szerző a testről való gondolkodás során egyfelől a művészeti hagyományban feltáruló testreprezentációkat elemzi; másfelől a különböző bölcseleti tradíciók testértelmezéseit vizsgálva egy olyan testfogalom megalkotására tesz kísérletet, amely az ember önmegértését és világhoz való viszonyát a testként való megvalósulás gondolatából vezeti le.