Akarok, tehát vagyok! - I will, hence I am!

Vajon le­het-e, sza­bad-e úgy ér­te­ni Des­cartes-ot, Nietz­schét vagy Hei­deg­gert, ahogy azt a ha­gyo­mány teszi. De - s ez szá­mom­ra, ol­va­só­ja szá­má­ra rend­kí­vül fon­tos - Csuka Olga nem száll vi­tá­ba a ha­gyo­má­nyos in­terp­re­tá­ci­ók­kal, több­nyi­re nem is em­lí­ti, egy­sze­rű­en fél­re­tol­ja őket. Soha nem az ér­dek­li, ho­gyan értik mások az ál­ta­la ol­va­sott, elem­zett gon­dol­ko­dó­kat. Elő­áll a saját ér­tel­me­zé­sé­vel, azt kí­nál­ja fel az ol­va­só­nak. S ezek az értel­me­zé­sek ál­ta­lá­ban na­gyon is meg­fon­to­lás­ra ér­de­me­sek.