Átokvölgye

"Amióta a mikve áll, nemzedékeken keresztül, emberemlékezet óta, bizonyára évszázadokon át, nem süllyedt le a víz szintje az előírt határvonal alá. Egy negyven vödör vizet befogadó gödör? Micsoda istenkáromlás! Másról van itt szó! Izrael népének a góleszben, a száműzetésben való egységéről, a férfiak, nők, gyermekek összefogásáról életben és halálban, egészségben és betegségben, örömben és bánatban, bűnben és erényben és Isten törvényeinek betartásában. Arról a folytonosságról, amely a mikve vizében megtisztult nemzedékek között fennáll, a nagyapákkal és ősapákkal való összetartozásról, vissza egészen az ígéret földjéig, és előre egészen addig a nemzedékig, amelyhez majd eljön a Messiás." Ivan Olbracht - eredeti nevén Kamil Zeman - cseh író 1931-ben fedezi fel Kárpátalját, legjobb műveinek éltető inspirációját, s ettől kezdve 1936-ig minden évben hosszabb időt tölt ott. A kis országrész szociológiai tanulmányozása közben Olbracht ráeszmélt arra, hogy Kárpátalján megtalálta azt, amit valójában mindig is keresett: a romantikus életérzésével összhangban álló világot, amelyet esztétikummá formálva kifejezhette legfontosabb mondanivalóját - az ember örök viaskodását az élettel. A magyarul már többször megjelent kisregények most igen alapos és gondos átdolgozás után kerülnek újra a magyar olvasóközönség elé. A kötetben Márai Sándornak a Nikola Suhajról szóló, 1935-ben megjelent recenziója is helyet kapott.