A csillagászat történelmi jellemvonásai

MEGVILÁGÍTVA A CSILLAGÁSZAT ELVEINEK ÉS AZ EGYETEMES MÍVELŐDÉS TÉNYEZŐINEK FEJLŐDÉSÉVEL/A CSILLAGÁSZAT TÖRTÉNETE

ELŐSZÓ

Valamely tudomány könyvészete egy neme lévén a számadásnak e tudomány kincseiről vagy legalább azon anyagokról, melyekkel fejlődésének különböző korszakaiban a tudomány rendelkezett, helyén lesz, hogy itt együttesen tekintsük át a tudományos munkásság ezen elemeinek egymást követő jellemvonásait. Analitikai jelekkel bővelkedő újabb nagy tankönyveink nem hasonlítanak a közép-kor kozmografiai leírásaihoz. Az ó-kor csillagászati költeményei is eltérnek emezektől és e költeményeket megelőzőleg a csillagokra vonatkozó ábrázolások örökítették meg a műemlékeken a népek kezdetleges ismereteit allegóriáik és meséik vegyülékével együtt. Ennélfogva nem az a szándékunk, hogy e helyütt a csillagászatnak szorosabb értelemben vett történetét írjuk meg Bailly, Delambre, Rudolf Wolf és még mások nyomán, kik oktató modorban és nagyobb tekintéllyel rendelkezve írtak. Mi csak ezen tudománynak különböző korszakaiban való jellemére akarnók az olvasó figyelmét különösen felhívni. A csillagászat nem elszigetelt és más dolgoktól független munkálkodás révén fejlődött és érte el jelenlegi állapotát. Mindenütt és minden időben szorosan összefüggött az értelem egyetemes mozgalmával. Haladása nem csupán a mathematikai tudományoknak és a buvárkodás még némely más ágának haladásától függött. Elméletei mindig magukon viselték a kor törekvéseinek, ábrándjainak és tévedéseinek bélyegét. A társadalommal együtt emelkedett és vele együtt hanyatlott. Sőt kezdetben nagyon szorosan kapcsolódott össze a nemzetek gyakorlatias lételével. Ily módon fejlődve, visszatükrözi minden kornak értelmi állapotát, és ezen a réven magának az emberi szellemnek történetéhez tartozik.
Jellemvonásainak fejlődési egymásutánja nemcsak e tudományban nyilvánult, hanem egyetemes haladásnak volt az eredménye. Még az a korszak is, melyben valamely népnél valamelyes fokra emelkedett vagy valamelyes hódítást tett, nem kizárólag a saját törekvéseitől függött; közös haladásnak volt ez az eredménye, mely az egész társadalmat előbbre vitte. Mindegyik állapot tehát csak a maga idején és a neki megfelelő viszonyok között jöhetett létre. Az értelmi fejlődés során minden dolog együttesen halad, miközben minden dolog egymással szoros lánczolatban van.