Fekete lyukak és üstökösök

Az ember évezredeken át magától értetődően az univerzum középpontjában élt, míg Kopernikusz jóvoltából ki nem űzetett onnan. Kepler és Newton az égitestek mozgását matematikai képletekbe foglalták, Galilei csillagokra bontotta a Tejutat, Kant nyomán pedig a Galaxis csupán a nagy egész egy részévé zsugorodott. Otthonunk minden egyes lépéssel jelentéktelenebbé vált: a Föld egy törékeny, kicsi bolygó, amely egy viszonylag jelentéktelen csillag körül kering. Utóbbi a maga részéről legalább százmilliárd további csillaggal együtt egy közepes méretű spirális galaxis része, amely milliárdnyi további galaxissal együtt száguld a mindenség sötét mélyén. Helmut Hornung izgalmasan eleveníti fel, hogyan fejtette meg az ember lassacskán az univerzum titkait, s mutatja be szemléletesen mindazt, amit ma a Napról, a Holdról és a csillagokról tudni lehet.