A maláji dzsungelben (a világ körül)

Wells nem utazó, nem kutató, még csak nem is természettudós, hanem egyszerű vasúti mérnök, szóval olyan ember, mint a nyugati olvasók nagy többsége. Hivatása exotikus tájakra, őserdők mélyébe, embernemjárta vadonba sodorja és amit lát, az annyira bámulatba ejti, hogy élményeit tovább kell adnia azoknak, akiknek tudnivágyó kiváncsiságát a saját tapasztalatuk valószínűleg sohase fogja kielégíteni.
Igy született meg ez az eleven, kedves, érdekes, sok humorral megírt útirajz.
A vasúti mérnök feladata a dzsungelben nem olyan egyszerű. Az őserdő ezer veszéllyel fenyeget állandóan és csak mindenre elszánt fiatalemberek adhatják a fejüket arra a kalandos vállalkozásra, amit egy évekig tartó munka jelent a távol Keletnek ebben a különös szögletében. Az őserdő veszedelmein kívül Wellset ráadásul még a háború kitörése is ott érte Malajában és a mérnök úrnak még a lázongó bennszülött lakosság pacifikálása terén is ki kellett magát tüntetnie.
Megkapó a kötet befejező akkordja, amelyből kitünik, hogy a szerző a természettel folytatott rettenetes küzdelmek ellenére is valami egészen különös honvágyat érez vissza a vadonba.