Örvényben

Évből nyolcvanöt, könyvből húsz - ez Ébert Tibor eddigi mérlege. Húsz lekottázott konfesszió. E számnév ősi gyöke az ’ember, férfi’ (=húsz ujj) jelentésből fakad. Kerek elszámolási egység: húsz mókusbőr, húsz halfüzér. A kézen tíz ujj a hangszernek, a lábon tíz a határok átlépéséhez. Élet és művészet teljessége. És most a huszonegyedik kötet, számadásféle ráadás, Ébert Tibor „egymásra dobált” emlékeivel.

„a pozsonyi Duna-parton alacsony, hálós kerítés, rajta fennakadt aprócska fehér papiros, ott lebeg 75 év óta… a pozsonyi Duna-parton alacsony, hálós kerítés, rajta picinyke zászló integet a hajóknak, uszályoknak, hallgatja a víz csobbanásait, sustorgásait, nem viszi el onnan senki, szemben a ligeti fák történelmükkel üzennek még, meg a távoli áttetsző macskahátú hegy és Hainburg csonka gúlája, a pozsonyi Duna-parton ezeréves hálós kerítés, rajta gondolatfoszlány az üzenet, fennakadt álmom, aprócska, fehér papiros…”