A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete

Vannak "kultúrahordozó" könyvek - ezek nem "részei" a kultúrának, hanem "viszik" azt valamerre. Az ilyen könyvek pontosan azt fejezik ki, ami iránt egy társadalom még csak ösztönösen tapogatózik. Könyve megjelenésének tizedik évfordulóján, 1984-ben fejtegette ezt Robert M. Pirsig, amikor A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete hatalmas sikerére próbált magyarázatot találni. Nos, ez a regény immár majd' negyed évszázada "kultikus" könyv Amerika- és világszerte - hírét és népszerűségét nem véletlenül hasonlítják Salinger Zabhegyező-jéhez és Kerouac Úton-jához. Pirsig, úgy tetszik, valóban az énvesztés kínjaival küszködő ezredvégi ember alapélményét fogalmazta meg akkor, amikor az észelvű kultúrára rátelepedő irracionális élményeket új rendbe próbálta szervezni. Ennek az új rendnek a MINŐSÉG a központi fogalma, és Pirsig nyomán olvasók milliói érezték-érzik úgy, hogy a Minőség-központú világszemlélet - legalábbis számukra - kiutat jelent a káoszból: egyesíti a kultúrát és az ellenkultúrát, a klasszikus és a romantikus gondolkodásmódot, a nyugati racionalizmust és a keleti misztikát. És Pirsig mindemellett megvalósította azt az írói bravúrt, hogy az emberi civilizáció sorskérdéseiről szóló filozófiai fejtegetéseit egy olvasmányos pikareszk regénybe, egy motorkerékpáros utazás történetébe illesztette belé. A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete a filozófia, a fikció és az önanalízis sajátos ötvözete - a modern világirodalom egyik legkülönösebb könyve. A kötettel egyidőben jelenik meg Robert M. Pirsig második könyve is, a Lila, melyben a szerző egy vitorlás utazás történetét meséli el s természetesen tovább szövi filozófiai rendszerét is, a Minőség Metafizikáját.