Óhatatlan veszteségek (Acceptable Losses) - Szűr-Szabó Katalin fordításában; Saját képpel!

FÜLSZÖVEG
Roger Damon irodalmi ügynök New Yorkban. Hosszú évek után újonnan felfedezett szerzőjével egy középkorú háziasszonnyal hatalmas sikert ér el, a hölgy könyve hónapokig szerepel a betsellerlistákon. Ez a siker anyagilag is kitűnő helyzetbe juttatja Damont.
Különben az ügynök boldog házasságban él második feleségével, és bár elmúlt már hatvan éves, más nők is akadnak még az életében, hiszen vonzó férfi.
Ezt a már-már idillinek számító életet egy nap egy hajnali telefonhívás zavarja meg. Az álomból ébredő Damon legnagyobb meglepetésére egy bizonyos Zalovsky jelentkezik:

"- Mint mindenki, én is olvastam az újságot. És annak alapján, amit önről írnak, úgy vélem, maga az a fajta kedves férfiú, aki szereti megosztani másokkal a szerencséjét, hogy úgy mondjam, szereti szétosztogatni.
- Hajnali három múlt, mi az ördögöt képzel...?...Hagyja abba, uram... hagyjon aludni!
- Aludni még ráér. Roger, maga rossz fiú volt, és ezt valahogy jóvá kell tennie...
- Micsoda? - Damon zavartan rázta a fejét, maga sem tudta, ébren van-e vagy álmodik. - Mia fenéről beszél?
- Tudja maga nagyon jól, hogy miről beszélek, Roger - a hang most fenyegetővé vált. - Zalovsky vagyok, Chicagóból.
- Nem ismerek semmiféle Zalovskyt. És évek óta nem jártam Chicagóban... Hogy képzeli, hogy felhív az éjszaka kellős közepén? Le fogom tenni a kagylót...
- Nem ajánlanám, Roger - mondta a férfi. - Beszélnem kell magával.
- Én viszont nem akarok. Jó éjszakát, uram. Most azonnal leteszem a kagylót...
- Nem örülnék, ha olyasmit tenne, amit később megbánhat. Azt pedig nagyon is megbánná, ha letenné a kagylót, amikor Zalovskyval beszél. Azt mondtam, hogy beszélni akarok magával. Még ma éjjel..."
Damon természetesen nem áll kötélnek, de ez a telefon és a későbbiek teljesen kizökkentik eddigi nyugalmából...
Az amerikai lektűr nagymestere, az 1984-ben elhunyt Irwin Shaw ebben az utolsó nagyobb munkájában is izgalmas, lélektanilag finoman megformált regénnyel ajándékozza meg az olvasót, valóban olyannal, amelyet nem lehet letenni.