A Fekete-tenger

NEAL ​ASCHERSON skót újságíró, Kelet-Európa szakértőt gyerekkora óta foglalkoz­tatja a Fekete-tenger és vidéke. Édesapja azon a brit hadihajón szolgált, amely 1920-ban Novorosszijksznál fedélzetére vette a fehérek menekülő seregének utolsó kato­náit; ő maga testközelből kísérhette figye­lemmel a Gorbacsov elleni 199l-es puccs­kísérletet és a szovjet birodalom szétesését. Háború és politika azonban csak két motí­vum a sok közül, melyek átszövik ezt a tér­ben és időben szerteágazó leírást a világ legkülönösebb tengeréről és a partjain vég­bement találkozásokról Hérodotosz korától napjainkig.
A Fekete-tenger térségében találkozott Európa a végtelen ázsiai sztyeppévei; a gö­rög telepesek és a szkíta nomádok itteni ta­lálkozásából született a „civilizáció" és a „barbárság" évezredes szembeállítása; itt gyökerezik a modern, városlakó embernek a vándor népektől, az otthontalanoktól való félelme; ez a vidék az egyik legkorábbi pél­dája a „multikulturális" együttélésnek, de a véres etnikai tisztogatások, a modern nacio­nalizmusok sem kerülték el a Fekete-ten­gert. Az ókorban itt éltek az amazonok – ez talán több mítosznál –, és itt éltek az alánok, géták, gótok, hunok, jazigok, kazárok, ko­zákok, oroszok, szarmaták, törökök, trákok, s megannyi más etnikum; innen terjedt át a pestis Európába, és itt virágzott a 18. szá­zadban Odessza, amelyet az oroszok alapí­tottak, de egy francia arisztokrata kormá­nyozta, s lakóinak egyharmada jiddisül be­szélő zsidó volt – a város, amely egy ideig aztán Puskinnak és a 19. század nagy len­gyel nacionalista költőjének, Adam Mickie-wicznek is lakóhelye volt… ma pedig itt fenyeget a történelem eddigi legnagyobb ökológiai katasztrófája.
Ascherson kimeríthetetlen bőséggel ontja a történeteket, rengeteg forrásból merít -hivatkozik történetírókra és régészeti lele­tekre, irodalmi művekre és népdalokra, út­leírásokra és statisztikai adatokra –, érzék­letesen írja le az általa bejárt helyeket. Sza­badon csapongva veti fel kérdéseit (legyen szó nemzetállamról, kulturális identitásról, asszimilációról, szeparatizmusról vagy ép­pen egy rejtélyes kémnő viselt dolgairól), s reflektál rájuk – egyszóval mindent elkövet, hogy az olvasót is rabul ejtse a Fekete-ten­ger nem természeti, hanem szellemi varázsa.