Megmaradásunk alkotmánya - A Szent Korona-eszme a magyar történelemben

A ​magyar közjogi, politikai hagyományban a Szent Korona a szuverenitás, a főhatalom hordozójaként – az örök isteni törvényeken nyugvó állandóság kereteivel – korlátokat szab az emberi hatalmaskodás, a tökéletlenség világának.

A Szent Korona-tan, amely a XX. század közepéig a magyar történeti alkotmány alapja, a jogok és kötelességek, valamint az igazságosság és a lehetőségek egyensúlyára törekvés eszközeivel, a mellérendeltség elvén nyugvó megosztott hatalom normáival és gyakorlatával, továbbá a gondoskodás felelősségével a megmaradásunk biztosítéka volt.

A formálisan 1989–1990-ben létrejött rendszer és alkotmányosság, amely megtagadta az ezeréves vagy még annál is régebbi magyar hagyományokkal, állammal és alkotmányával a jogfolytonosságot – történelmi mércével mérve igen rövid idő alatt – napjainkra teljes válságba jutott. Mára a féktelen, kegyetlen és gátlástalan oligarchia totális és pusztító kizárólagosságának uralmáig fajult.

A jelen kötetbe foglalt tanulmányok mára vonatkoztatott üzenetekkel elemzik a magyar történelem és a történeti alkotmány legfontosabb kérdéseit, elveit, gyakorlatát, bemutatva a nemzeti öntudatunk és létünk alapját jelentő, a Szent Koronához köthető történelmi örökséget.

A szerző DR. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF (Phd) jogtörténész és politológus. Szerzője és szerkesztője a Molnár – Pap – Pecze – Tóth – Vass – Zlinszky: A Magyar Szent Korona és a Szent Korona-tan az ezredfordulón (1999), valamint a Kocsis – Tóth – Zétényi és mások: A Szent Korona-eszme időszerűsége (2004) és az Igazság és történelem – Molnár Tamás gondolatainak gyűjteménye (2000) köteteknek is.

Írója továbbá a Magyar közjogi hagyományok és nemzeti öntudat a 19. század végétől napjainkig (2007) című műnek is.