Magyarország késő középkori főpapi archontológiája

A kötet az 1440-es évektől a mohácsi csatával bezárólag püspöki kinevezést nyert, illetve főpapi címet viselt személyek neveit és méltóságviselésük idejét tartalmazza. Néhány főpap esetében a kezdőidőpont tekintetében a szerző kivételt tett, míg a korszak végén azoknál, akik túlélték a mohácsi csatát, természetesen haláluk adta a záró időpontot. A segédpüspökök, vikáriusok és jövedelemkormányzóknál egy-két esettől eltekintve 1526. augusztus 29-én húzódik feltárás időhatára. Az archontológiában azok az egyházmegyés főpapok szerepelnek, akik a királyi privilégiumok méltóságsoraiban megtalálhatók, illetve a forrásokban időről-időre előfordulnak (esztergomi és kalocsa-bácsi érsekek, boszniai, csanádi, egri, erdélyi, győri, knini, korbáviai/modrusi, nyitrai, pécsi, scardonai, szerémi, traui, váci, váradi, veszprémi, zágrábi, zenggi püspökök). Az egyházmegyék élén álló főpapok mellett helyet kaptak a gyűjtésben a főpapi jelvények viselésére jogosult társaskáptalanok (a fehérvári, a pozsonyi és a szepesi) prépostjai is. A vránai perjelek viszont - nem lévén ekkor már egyházi funkciójuk - nem szerepelnek az adatgyűjtésben. A méltóságsorok azonban egyrészt nem feltétlenül tükrözik az adott időpontban méltóságot viselők teljes körét. Másrészt az 1458 utáni méltóságsorokból jó néhány püspökség neve hiányzik: így például a dalmáciai püspöki székeket az 1420-as évekbeli uralomváltás miatt előbb folyamatosan üresedésben lévőnek tekintették, majd többségük nevét elhagyták. Végül, de nem utolsó sorban a méltóságsorokban megjelenő püspökök nem reprezentálják teljes egészében a magyar egyházi "közéletben" részt vevő, illetve jelenlévő személyeket, hiszen közéjük tartoztak azok a püspökök is, akiknek egyházmegyéje a hitetlenek kezén fekvő területeken feküdt, azaz méltóságuk csak címzetes volt (argyasi, milkói stb.). A főpapokon túl minden egyházmegye esetében összegyűjtöttem az adott egyháznagytól függő méltóság- és tisztségviselőket, sorrendben a következőket: a segédpüspököket, az egyes egyházmegyékben működő bíróságok, szentszékek élén álló vikáriusokat, valamint a püspökségek jószágkormányzóit (udvarbíráit). A munka - mely műfajából adódóan sohasem lehet teljes - célja, hogy lehetőleg teljes és megbízható alapot nyújtson a további egyház- és politikatörténeti kutatásokhoz.