Sclerosis multiplex

A sclerosis multiplexben szenvedő betegek diagnózisa és kezelése a klinikai neurológia egyik legfontosabb feladata. E kórkép kutatásának magyarországi történetének gyökerei Schaffer Károly (1864-1939 ) és Szent-Györgyi Albert (1893-1986) alapította tudományos műhelyekből erednek. A Schaffer vezette és a Brain Commission által Interakadémiai Agykutató Intézet szintjére emelt iskolából nőtt ki a Richter Hugó és Meduna László, később pedig a Miskolczy Dezső, Lehoczky Tibor, Sántha Kálmán, Környey István és Horányi Béla nevével fémjelzett nemzetközileg is elismert klinikus kutató gárda. Lehoczky Tibort (1897-1972) Sarbó Artúrt követően bízták meg a Szent-István Kórház Ideggyógyászati Osztályának vezetésével. Számos kutatási programja mellett (myatonia congenita, amyotrophiás lateralsclerosis, intracranialis nyomásfokozódás, meningitis, Wilson kór, Pick féle lobáris atrophia) foglalkozott a sclerosis multiplex kóreredete, megjelenési formája és kezelése kérdéseivel. Miután a sclerosis multiplex kórismézésében fontos adatokat szolgáltat a liquordiagnosztika, meg kell emlékeznünk Pándy Kálmánról (1868-1948). Pándy nevét az általa kidolgozott speciális liquorvizsgálat tette nemzetközileg is ismertté. Baló József patológus professzor pedig egy boncolt esete kapcsán leírta az agy korábban nem ismert betegségét, a "leukoencephalitis concentricát". Az agy koncentrikus sclerosisát azóta Baló-féle betegség néven tart számon a szakirodalom. Miskolczy Dezső (1894-1978) és Szent-Györgyi Albert munkatársa volt Huszák István (1906-1995), aki 1944-1977-ig vezette a szegedi Ideg-Elmekórtani és Agykutató Intézetet. Huszák részletesen foglalkozott a sclerosis multiplex biológiai és kémiai jellemzőinek vizsgálatával. Több, mint három évtizede megjelent összefoglaló munkájában megállapította, hogy „Annak ellenére, hogy az axon időrendi későbbi károsodását leírták, mégsem foglalkoztak megfelelő mértékben a károsodott neuronoknak a központi idegrendszer (KIR) functióira való kihatásaival.