Szabó Lőrincz Shakespeare-drámafordításai

A könyv Szabó Lőrinc Shakespeare-drámafordítói munkásságát térképezi fel, az általa magyarra fordított öt Shakespeare-drámán (Athéni Timon, Ahogy tetszik, Macbeth, Troilus és Cressida, Vízkereszt, vagy: amit akartok) keresztül. Célunk volt a magyar klasszikus költő Shakespeare-drámafordítói univerzumának teljességre törekvő feltérképezése, amibe beletartozik a fordítások szövegének elengedhetetlen és eddig példátlan részletességű elemzésén kívül a műfordító Szabó Lőrinc munkásságának és a Shakespeare-fordításokhoz köthető eredeti alkotásainak részletes ismertetése. Az elméleti és történeti háttér leírását az első fejezet tartalmazza. A könyv második része öt fejezetben mutatja be Szabó Lőrinc öt Shakespeare-drámafordítását. A darabok rövid jellemzését követi a bemutatott darab fordításának részletes elemzése. A stilisztikai, fordítástechnikai és esztétikai szövegelemzéseket követően sor kerül a fordítások fogadtatásának bemutatására, a kortárs kritikusok és színházi szakemberek írásai alapján. Az eredményekből kitűnik, hogy Szabó Lőrinc a magyar Shakespeare-fordítás kiemelkedő alakja. Fordításainak filológiai pontossága, lelkiismeretes megvalósítása, szövegének természetessége, érthetősége és tömörsége talán csak Arany Jánoséval vethető egybe; természetesen folyó, az élőbeszédhez közelítő verse, költői, nagy erejű nyelvhasználata még a nyilvánvaló Szabó Lőrinc-izmusok ellenére is élő, színszerű szöveget hoz létre, ami az XX. századi Shakespeare-fordítók legnagyobbikává avatja a költőt. Fordításait a színházak a mai napig játsszák, műfordítói – különösen vers- és drámafordítói – gyakorlata mind a mai napig hat a magyar Shakespeare-fordítókra. A kutatómunka során megpróbáltunk minden eredeti dokumentumot felkutatni, így a könyvtárakban megtalálható kiadások mellett tüzetesen átnéztük Szabó Lőrinc publikálatlan leveleit, a hagyatékkönyvtárban található kötetek autográf bejegyzéseit, a kéziratokat, a korrektúrapéldányokat, a kontrollszerkesztői jelentéseket (ha fellelhetőek voltak). Az OSZK Színháztörténeti Tárában és Kézirattárában elhelyezett Németh Antal-hagyatékot és a Nemzeti Színház dokumentációjának maradékait is átvizsgáltuk. A színházi előadásokkal kapcsolatos információkat az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményében találtuk meg. A „régi korok” Shakespeare-jével kapcsolatban a még élő szemtanúkat szólaltattuk meg. A kutatómunka komoly eredményének tekinthető az így létrejött tucatnyi magnetofonnal rögzített és időközben publikált interjú. A dolgozat legfőbb eredménye a felvázolt elméleti háttér figyelembevételével megvalósított irodalmi szempontú fordításelemzés, illetve az, hogy az elemzések eredményei alapján megkeresi Szabó Lőrinc helyét a több, mint kétszáz éves magyar Shakespeare-hagyományban, bemutatja és elemzi Szabó Lőrinc Shakespeare-fordítói látásmódjának kialakulását és összegyűjti a klasszikus magyar költő-műfordító Shakespeare-rel kapcsolatos munkásságának dokumentumait.