Az Afganisztáni Háború (1979-1989)

A könyv a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság veteránjainak vissza-emlékezései alapján mutatja be az afganisztáni háborút, amelyet Dmitrij Usztinov, a Szovjetunió védelmi minisztere „egy korlátozott szovjet kontingens Afganisztánban való tartózkodásának" nevezett. Olyan kontingensnek, amelynek sosem sikerült úrrá lennie Afganisztán területének 20 százalékán, és amely nem tudta megtörni a megszelídíthetetlen afgánokat. Az oral history szabályai szerint készített interjúk — közel 150, háborút megjárt moldovai veteránnal készített hangfelvétel — képezik a kötet tartalmi gerincét, olyan szempontokat tükrözve, amelyeket más tudományos kutatók nem elemeztek a szovjet—afgán háborúval kapcsolatban. A nézőpont elsősorban a fronton harcoló katonáé, aki távol a politikától lép fel a számára ismeretlen afgán ellenséggel szemben. Úgy, hogy több ezer kilométerről rendelték oda, mivel az Afganisztánhoz közeli területekről átvezényelt szovjet katonák különböző okok miatt erre nem voltak képesek, megfelelőek. Ezen a szemüvegen keresztül fedezzük fel és ismerjük meg a szovjet (moldovai) zászló alatt harcoló katonák kiképzését, a propagandát, amellyel befolyásolták őket a toborzás alatt, az afgán ellenállás taktikai, technikai felszereltségét, harci pszichológiáját, ugyanakkor a mudzsahed társadalom mellett a szövetséges afgán hadsereg felépítését, haderejét, az afgán katonák gondolkodásmódját és számos egyéb aspektust. A szerző kitartó munkájának köszönhetően a személyes intimitást érintő mélységekig juthat el az olvasó, megismerve az afgán család hétköznapjait, a szokásjogot, a lakhatást, a mindennapi megélhetést a háborús körülmények között és a hitet. De azt is, hogyan történhetett meg nap nap után, hogy a szovjet (moldovai) katonákat azok a számukra már ismertnek hitt afgánok ölték meg éjszaka, akikkel napközben még mosolyogva üzleteltek. Hasonló aprólékossággal tárja elénk a szerző a szovjet hadsereg működését: a logisztikai hátteret, a hierarchikus kapcsolatrendszert, az újoncok „betörését", a bajtársiasság paradox háborús körülmények közötti gyakorlatát, a katonák szabadidejének eltöltését, a káros szenvedélyeket. Mindezen motívumok állandósága és aktualitása egy egészen más néző-pontból mutatja be az afganisztáni háborút, mint ahogy az a napi, sokszor egy-két mondatos hírekben elhangzott.