Jahvé-Adonáj-Jézus (Biblikus tanulmány)

Nincs ​a világon nyelv, amely az Istenség lényegét oly velősen fejezné ki, mint a héber a Jahvé (közönségesen, de helytelenül: Jehova) szóval. Már ezért is különös figyelmet érdemel ennek a szent jelentésnek a magyarázata.

De nem kevésbé érdekes ennek a névnek az eredete a szent hajdan legősibb korából, továbbá jelentőségteljes szerepe az ószövetségi kinyilatkoztatás történetében.

Figyelemre méltó aztán ennek a névnek a sorsa a babiloni fogságot követő időben: miként szorul ki lassan a közhasználatból s lép helyébe más, főleg Adonáj szóé, hogyan megy a titkolózás folytán az eredeti hangzása teljes feledésbe és végül minő babonás szerepe lett (a későbbi kabbalisták) világában.

Keresztény szempontból pedig határozottan feltűnő a Jahvé névnek viszonya a Szentháromság második személyéhez, illetőleg titokzatos kapcsolata a Fiúistennel.

Úgy gondoljuk, hogy mindezek összefoglaló ismertetésével nem végeztünk felesleges munkát. Egy-egy szaktudomány részletkérdésének feltárása – akár összefoglaló ismertetés alakjában is – nem mondható felesleges munkának, ha az azonos, vagy rokon szaktudomány művelőinek tesz szolgálatot, vagy legalább is az általános műveltséget fejleszti.

Ha a tudomány is azzal a szerény meggyőződéssel kerül a nagy nyilvánosság elé, hogy annak tartalma nemcsak a szentírás – tudománnyal foglalkozó theológusoknak tesz némi szolgálatot, hanem mindazoknak, akik a vallástörténet részletkérdései iránt érdeklődnek.

Kalocsa. 1930. Aquinói szent Tamás napján.
(A Szerző)