Ezékiel könyvének magyarázata - A halott csontok életre kelnek

Ezékiel ​Izráel történetének egyik legsötétebb korszakában prófétált, és megjövendölte a nemzet tragikus és gyalázatos végét. Ugyanakkor előre látta a nép egyesült nemzetként való újbóli, végső helyreállását, amikor Jahve dicsősége oly módon lakozik majd közöttük, ahogy még soha nem tapasztalták meg. Ezékiel, aki világosabban és logikusabban gondolkodott, mint az őt követő korok írásmagyarázói, akik megpróbálták értelmezni üzenetét, nyilvánvalóan elég sok időt fordított írásai sorrendjének és elrendezésének megtervezésére, miközben szabadon megjelölte kijelentéseinek időpontját, hogy megvilágítsa kronológiai környezetüket és jelentőségüket. Mint a jelképek és allegóriák mestere, előadásmódja révén lebilincselte hallgatóit. Másfelől nyilvánvaló, hogy mondatait többször is átdolgozta és csiszolta, hogy javítson irodalmi formájukon. Mindazonáltal a könyv tőle származik, és a magyarázók gyakori megjegyzései, melyek a redaktorok (szerkesztők) állítólagos sorára és a könyv kiegészítéseire utalnak, közel sem olyan egyértelműen indokoltak, mint ahogy azt beállítják. Ezt a magyarázatot az átlagos olvasónak szánták, nem pedig tudósoknak. A felhasznált szöveg nem egyezik meg egyik megszokott fordítással sem, de az összes rendelkezésre álló fordításra épül, és kísérletet jelent a helyes jelentés megtalálására.