Költemények-Melléklet I-II.

1974-ben ​85. születésnapja alkalmából a Mérleg munkatársa is felköszöntötte. Madárlátta kenyeret, egy korsó bort és egy faragott székely pásztorbotot vitt ajándékba. A 15 percre tervezett látogatásból három és fél órás beszélgetés lett, amelynek sodrában misem maradt a destruktív-szkeptikus-pesszimista-nihilista-ateista-egzisztencialista professzor nimbuszából. A huncut szemű, pontos és szűkszavú, higgadt, de mégsem kimért, közvetlen és érdeklődő, zárkózott és egyszerű ember figyelmes kérdéseivel maga irányította a beszélgetést. Behatóan érdeklődött írásainak a magyar nyelvre való átültetésének problémái iránt. Elcsodálkozva és biztató mosollyal jegyezte fel kis munkafüzetébe, hogy a magyar „gondolkodás” szó a „gond” szó tövéből ered. Szerinte ez is szemlélteti, hogy az alapszavak néha egy egész nép filozófiáját összefoglalják.
Heidegger gondolkozását talán „paraszti észjárásnak” lehetne nevezni. Valami távoli rokonság alapján Arany János vagy Illyés Gyula bölcsességére emlékeztet. Viselkedésében, szófűzéseiben és még öltözködésében is volt valami alemann nemzeti, valami furfangos népi vonás. Az ő földi hazája az erdő volt, lakása a todtnaubergi kunyhó. Tévedései és fordulatai ellenére a lét igazához hűséges pásztorember maradt.