Szabadkai diákok (Szénásy György rajzaival) II. kiadás - Saját képpel

Ismertető: Emberibb embert és magyarabb magyart! - Legyünk büszkék arra, amik voltunk, s igyekezzünk különbek lenni annál, amik vagyunk! - A köztudatban jobbára az élt Szabadkáról, hogy bőtermő, nagy határával vezető magyar város. A bunyevácok lelke már a március 15-i eszmétől is tüzet fogott. Lelkesen harcoltak a kaponyai ütközetben. Az elnyomatás korszakában a szabadkai kőszínház függönyére Kölcsey jelszavát írták: "Nyelvében él a nemzet". Ennek a parasztvárosnak már a negyvenes években zeneiskolája volt; az athéni olimpiásznak egyik világbajnokát Szabadka adta; Gyóni Géza, Jámbor Pál és Kosztolányi Dezső is innét indultak el. A világháborúban pedig a szabadkai legények becsülettel harcoltak valamennyi fronton. - További ismertető: "Belelapozás".

A magyarság, mint kultúrréteg elpusztíthatatlanul él az elszakított országrészeken. Megtiporják, elveszik tőle a napot is, de gyökerei oly mélyen rejtőznek a nép lélekben, hogy mindig életerős, friss hajtásokat hoznak. A szabadkai diákok magyarságuk védelmére egy egész várost képesek megmozdítani. Eltiltják a magyar diákság lapját és azonnal 5000 szabadkai polgár aláírását állítják maguk mellé a lapjuk védelmére. Kis utcagyerekek a „citromgárda" rikkancsaivá lesznek. A szerb polgármester családja is a magyar diákokat támogatja, olyan elemi erővel lángol fel a régi kultúrvágyakozás tüze. Ezen a regényen megérezzük, hogy igaz történetek gyöngyeit fűzi fonalára. Csintalan és önfeledt vidámsága szövegben, képben egyaránt magával ragad; és meghat a kép, mely föltárul előttünk a szabadkai magyar diákok küzdelmes életéről. Jóízű örömmel vesszük tudomásul, hogy határainkon van még magyar fiatalság, hogy az ilyen erős akaratú és számítunk arra, hogy lelki közösségünk meg ne szakadjon velük soha.