Barátaimnak, egy Trianon előtti kocsmából

„Talalmon Alfonz kötete a magyar prózai hagyomány laza szövésű, anekdota-szerkesztésű elbeszéléstípusának figyelemre méltó továbbírása. (…) A nyelvi valóságok és egy nyelven kívüli világ (akár tematizált) ütköztetésével nagymértékben hozzájárul a mai magyar prózaírás és befogadás átrendeződéséhez (…). ” (Rácz I. Péter) Talamon Alfonz alteregója Samuel Borkopf a magyar irodalom anekdotikus hagyományait kelti új életre. Hősei aligha hősök a szó mindennapos értelmében… Egy kavargó kisváros, Galántha tősgyökeres vagy átutazó polgárai: magyarok, németek, keresztények, zsidók, szocialisták, bárók… Hihetetlenül burjánzó cselekmény, liánként növő mondatok, fergeteges irónia, önirónia és humor. A magyar próza igazi eseménye ez a szerzõ korai halála miatt csonkán maradt prózában megírt „komikus eposz”. Talamon regényét az új magyar irodalom legeredetibb vállalkozásaként ünnepli az utószóíró Grendel Lajos is.