Élhetek az arcodon?

Három nő: a Szerkesztőnő Budapesten, a Művésznő és az Üvegezőnő Újvidéken azonos nevet viselnek. Ez a tény meghatározza mindhármuk életét. Eleinte nem tudnak egymás létezéséről, azonban fokozatosan egymást keresztezi életük csillagpályája. Felfedezik egymást, és ez megváltoztatja életüket. Egymás életét kezdik élni. A József Attila-díjas Ladik Katalin első regénye az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg. „A trillázó női hangok széles skálájával rendelkezett, amelyekkel madarakat, baromfit és különböző háziállatokat hívogatott. A hetvenes években az újságok arról írtak, miként járta be ezüstbiciklijével a vajdasági síkság északi városait, és hogy furcsa, érthetetlen költői nyelven beszél, tükör előtt olvas, és saját fekete haján hegedül. Előfordult, hogy előzetes bejelentés nélkül, váratlanul elutazott az Adria egyik szigetére, ahol egy kis kőháza volt, és onnan epedő, érzelemdús, rejtett erotikával teli leveleket írt, melyekben arról sopánkodott, hogy a természet csúnyán kibabrált vele, mert szárnyak nélkül hagyta. Azt is terjesztették róla, hogy körül van véve amulettekkel, talizmánokkal, és hogy a füvek, fák és felhők lelkében hisz, hogy kuruzslással, varázslással foglalkozik, megidézi a szellemeket és a démonokat, meg hogy a madarak röptéből jósol, az állatok belsőségeiből, a nedves homokból, a meztelen csigák nyálkáiból…”