Flametti avagy a szegények dandyzmusa

"Flametti felhúzta a nadrágját, megigazította a hózentrágerét, és lábait többször is megrázogatva az igencsak szűk nadrágszárakat a legkényelmesebb helyzetbe hozta. Rágyújtott egy cigarettára, felgyűrte az ingujját, és fűtött szobájának reggeli gázfényében kivackolódott.
- Kávét! - parancsolta kissé álmos, érdes hangon.
Végigsimított szőrös kezén, és ásított. A szekrény tükörajtaja elé lépett, és megigazította hajában a választékot. Lekefélte nadrágját és csizmáját, majd a borvörös bársonyszófára ült, és vonakodva kihúzta az előtte álló ebédlőasztal fiókját.
Itt voltak a számlakönyvei, különböző elszámolásai, nyugtatömbjei és a lángvörös, „Flametti Varieté Társaság" feliratú levélborítékok."

„Amit dadának nevezünk, az bohóctréfa a Semmiből, amibe minden fontos kérdés belegabalyodik; gladiátorcselekedet; játék az ócska maradékokkal; a pózolt moralitás és teljesség kivégzése. (...)
A dadaista inkább bízik az események őszinteségében, mint a személyek éleselméjűségében. A személyek nála olcsón kaphatók, saját személyét sem kivéve. Már nem hisz a dolgok egy pontból való megragadhatóságában, ennek ellenére még mindig olyannyira meg van győződve minden lény összetartozásáról, egészlegességéről, hogy az önfeloldódásig szenved a disszonanciáktól."