Márton nyaracskája

Hajdú Farkas-Zoltán (Csíkszereda, 1959) -né című, korszakokon átívelő és műfajok között besorolhatatlanul kanyargó elbeszélésfolyamának ötödik kötete a Márton nyaracskája.

"A szerző ezúttal is bravúrosan keveri kártyáit: dokumentumokat, vendégszövegeket kombinál a képzelet és a tapasztalat eredményeivel. Az új szereplők mögött ott ül pipáját tömködve régi ismerősünk, az író alakmása, Ipse. Néha feltesz nekünk egy lemezt. A megadott QR-kódra rákattintva tudjuk meghallgatni. A fő motívum ezúttal a szerelem, annak is főleg az a változata, amelyre a cím metaforikusan vonatkoztatható. A legenda szerint Szent Márton halálához kapcsolódó német kifejezés a nyárnak egy röpke, háromnapos késő őszi fellángolására utal. Ilyen késői láng perzseli meg a románnak született keserű francia gondolkodót, a hetvenéves E. M. Ciorant, amikor megismerkedik a harmincöt éves kölni némettanárnővel, Friedgard Thomával. Friedgardot először a Ciorannal folytatott levelezéséből ismerjük meg, majd hetvenévesen személyesen is elénk toppan a szerző vele készített interjújában. Két test újra egymásra hangolódása a gyerekszülés után: ezzel a feladattal vívódik egy magyar-szlovák házaspár. Háninak, egy másik történet főszereplőjének, ennek a szerencsétlen sorsú kárpátaljai zsidó lánynak csak az állati sorba taszított létezés végletes testi kiszolgáltatottsága jut. Ipse lépcsőkön halad felfelé a kedvesével, és minden lépcsőfokon levetnek valamit: országot, hazát, a készen kapott személyiséget. Meztelenek, de tartják egymást erősen. A zene nemcsak a YouTube-ról hallható. A próza is egy sinfonia concertante formáját ölti a Tóparti találkozásban: hangszerekként fonódnak össze egy zenekarrá az öreg test fiatal vágyairól szóló vallomások. Hogy az egyik szólam aztán visszatérve végső, rezignált megbékéléssé csendesüljön a könyv utolsó lapjain. De aligha lehet kétségünk, hogy a szerző a rendhagyó regényfolyam irizáló szövetét hamarosan új motívumokkal és színekkel szövi majd tovább." (Várady Szabolcs)