Agónia

„Tatarka mindvégig a polgári értékek, a polgári tudat elkötelezettje. Valamennyi műve, önmagán túlmutató jelentésében, ezeknek az illúzióknak és értékeknek a felbomlásáról szól, melyet mindenkor a történelmi és a társadalmi-politikai zajlások idéznek elő.” (Juhász Erzsébet) Tatarka prózaírói művészetének alapérzése a magány és a szorongás. A történetek alkotóelemei a képzettársítás módszerével épülnek egymásra, a refrénszerűen ismétlődő motívum készíti elő a tragédiákat is, miközben mindvégig rejtély marad, hogy a realitás csak az elbeszélés igényét elégíti-e ki, vagy ténylegesen jelenvaló. Tatarka írásművészetére mély humanizmus, mindent átható szeretetfelfogás jellemző. Ez a válogatás egy regényt, mely a Tiso-féle fasisztoid államról szól, négy fontos elbeszélést, egy naplójegyzet-sorozatot, valamint egy interjút tartalmaz, s ezáltal pontos képet alkothatunk errol a nagy formátumú író-gondolkodóról.