Anna örök (Borsos Miklós rajzaival) - Saját képpel

Ismertető: Juhász Gyula még Nagyváradon találkozott az életre szóló reménytelen szerelemmel. Anna igazán nem az a nő volt, aki méltó lett volna a költő magasztos szerelmére. Ismeretségük nem is volt tartós, de ő lett mindvégig Juhász Gyula számára a nő, a szerelem jelképe. Az Anna-versekben megjelenő Annának valójában vajmi kevés köze van ahhoz a ledér nagyváradi lányhoz, aki nevet adott a halhatatlan szerelemnek. Költői alakjában összeolvadnak a költő későbbi reménytelen szerelmei is. A mindig félszeg, súlyosan idegbeteg Juhász Gyula nem volt alkalmas a boldog szerelemre, de halhatatlan énekese lett a férfi örök, nő utáni vágyának. S mennél magányosabb volt a férfi, annál mélyebben zengett szerelmi lírája. - További ismertető: "Belelapozás".

- - - - Juhász Gyula a szomorúság költője. Fájdalmas sors az övé, viszont a versei gyönyörűek. Minden verse olyan, mintha egy régi misekönyv lapjaira íródtak volna. És ő írta a világ egyik leggyönyörűbb – ha nem a leggyönyörűbb – szerelmes versét: Juhász Gyula örök. /Olvasói vélemény/. - Juhász Gyula még az általános iskolában (szerény mennyiségű) két vers után keltette fel az érdeklődésem, és sajnos többet nem is beszéltünk róla órákon. Szakközépben is vártam, mikor vesszük, hát egy szó esett róla. Így gondoltam, ideje elolvasni a műveit: tényleg olyan jó-e, mint emlékszem rá kiskoromból? És bizony az. Nem vagyok verses alkat, de az ő költészetét nagyon szeretem. Az Anna-kötet szerelmes verseiben rengeteg szép gondolatot találtam, könnyű volt olvasni, átérezni, figyelemmel kísérni az ifjúi fellángolást, ahogy szenvedéllyé érik, majd az idővel keserű fájdalommá válik, végül az öregkorra elfogadássá és beletörődéssé szelídül. Magáról a költőről sem tudok túl sokat, de talán épp azért sikerült úgy megszeretnem, mert igazán én magam fedezhettem fel. /Még egy olvasói vélemény/.