Emlékeim töredékei - Dedikált

ELŐSZÓ
Balassagyarmat a szülővárosom, az az ipolyparti kisváros, a történelmi Nógrád megye székhelye, amely a világra jövetelemkor még az ország közepén feküdt. Alig voltam kétéves, amikor a világháborúban győztes hatalmak határvárossá változtatták. Ennek a kisvárosnak a hajdani szellemi kisugárzása - ahol valaha Balassi, Madách, Mikszáth, Nagy Iván, Szabó Lőrinc és ások öröksége hagyott kitörölhetetlen nyomot - az én életemre is mély hatást gyakorolt. A kisliget a múzeummal, a nagyliget a sportpályával, a megyeháza, amelynek árkádos folyosóin bújócskát játszottam az alispán lányával, a klasszicista stílusú volt zárda épülete, ahol az első betűket leírtam. Az evangélikus templom, ahol egykor szüleim esküdtek, ahol engem kereszteltek és konfirmáltak. Hétéves lehettem, amikor virágdíszes diadalkapu alatt cukorral és verssel köszöntöttem az evangélikus püspököt. (Balassagyarmat akkor püspöki székhely is volt.)
Aki látta az egykori gyönyörű zsinagógát és a reprezentatív vasútállomást sohasem felejti el. Előbbiben volt, hogy négyezer ortodox zsidó nő és férfi mormolta imáját, utóbbihoz divat volt ünnepnapokon kisétálni, várni a vonatokat.