A rög (Magyar Írók Aranykönyvtára IV.)

Részlet a könyvből: Sikoltozó, ziháló, földetrázó dübörgéssel rohanó vonatok gépeit fűtötte Mihály. Fekete verejték csurgott a képén - a sok izzó tűzbenézéstől a napot is ködösnek látta - és az otthona éjszakai csöndjében is harsogó kattogástól zúgott a füle. Rohant véle a gőztokádó vasszekér egyazon síkon el és vissza, mialatt ő görnyedő derékkal és feszültizmú karral mindig csak rakta, rakta a fekete szenet a piros tűzbe... És volt Mihálynak otthona, mely fakó és rozzant volt füstös lámpafénynél és sárga napvilágnál egyaránt. A hová pedig nagy igyekezettel és meleg szívvel loholt mindennap Mihály, a hosszú, szennyes utczák sarán ködén, bűzén és zsivaján keresztül, mikor előbujhatott a gőzpárás kazán sötétségéből.