Dráma az őserdőben

Molnár Gábor születésének századik évfordulójáról emlékezik meg ez a kötet, amely válogatás a korabeli újságokban megjelent, vagy kéziratban maradt, ám kötetbe nem rendezett brazíliai vadászkalandjaiból, útleírásaiból.

Az író fiatalkori álma teljesült, amikor 1930 májusában - harmadmagával, 22 évesen - elindulhatott vadász- és gyűjtőexpedícióra Brazíliába a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából, de anyagi támogatása nélkül. A megérkezést követően társai - betegség miatt - hamarosan visszafordultak. Molnár Gábor felszerelés és pénz nélkül is ott maradt, hogy megkezdhesse őserdőbeli utazásait. Az amerikai Ford-ültetvényen talált állást, és az így gyűjtött pénzből szervezte néhány személyes expedícióját és gyűjtőútját. Egy raktár rendezése során talált doboznyi gyutacs megsemmisítését vállalta magára, hogy a bennszülött munkásokat megóvja egy véletlen balesettől, amikor kezében felrobbant a lőszer, és elvesztette szeme világát. Hazaérkezése után hamarosan megtanult vakon gépírni, és gyakorlásként brazíliai élményeit vetette papírra. Első írása 1933 februárjában jelent meg a Pesti Hírlap vasárnapi mellékletében, majd ezt követően rendszeresen közölték brazíliai útirajzait az újságok. Ezek az írások szolgáltatták később az oly népszerű vadászköteteinek a színtereit, szereplőit, témáit.

Molnár Gábor, akinek könyvein generációk nőttek fel, nagy képzelőerővel festette le kedves Amazóniáját. Írásaiban nemcsak a fordulatos cselekmény, a kalandok nyűgözik le az olvasót, hanem azok utánozhatatlan hangulata. Mestere volt a leírásnak, történetei ezért is páratlan hatásúak.