Dorilas (Tizenhárom mese nagyok számára)

Részlet a könyvből:
DORILAS.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szalmaözvegy. Ez az ember olyan csodálatos odaadással és példás módon viselte állapotát, hogy barátai és sorsának osztályosai bizony nem nagyon hittek őszinteségében és azt suttogták róla, hogy valahol a tilosban járhat és titkos útjait még a leghívebb baráti keblek előtt sem árulja el. Naphosszat a hivatalában ült, este rendesen hideget vacsorált, a saját állítása szerint, otthon, a kámfortól illatos levegőben, egyedül. Ha nagynéha el is vitték barátai a zöldbe vacsorázni, tíz óra felé nyugtalankodni kezdett, ha pedig a közeli toronyban tizenegyet ütött, semmiféle földi hatalom nem tarthatta vissza, hazasietett. Ha az Angol Parkot vagy valami kabarét említettek előtte, belehalaványodott. A Jardin de Paris nevét hallva pedig fogta a kalapját, botját és elszaladt. Gyanakvó barátai még attól sem rettentek vissza, hogy nyomába menjenek. De eredmény nélkül.