A Dudás-ügy

Közel hatvan évvel ezelőtt állították bíróság elé és ítélték halálra Dudás Józsefet és Szabó Jánost, az 1956-os forradalmat követő megtorlás első koncepciós perében. 2017 januárjában volt hatvan esztendeje, hogy megkezdődtek az '56-os forradalom és szabadságharc vérbe fojtását követő, formailag jogi mederbe terelt megtorlások. A szovjet tankokra támaszkodó regnáló Kádár-kormány a szovjet "tanácsadók" hethatós segítségével hozzálátott a koncepciós perek lebonyolításához. Elsőként így került bíróság elé 1957 januárjában Dudás József, a Szabad Nép Székházában működő Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány (MNFB) elnöke és Szabó János (Szabó bácsi), a Széna téri fegyveresek vezetője. Perüket összevonták, Dudás József elsőrendű, Szabó János másodrendű vádlott lett.
A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma Ledényi Ferenc elnökletével 1957. január 14-én, ötnapos tárgyalás után már halálra is ítélte Dudás Józsefet és Szabó Jánost úgy, hogy még fellebbezési lehetőségük sem volt. A kihallgatások során készült jegyzőkönyvekből kiviláglik, hogy még maguk a vallatók sem tudják pontosan, ki ellen is szervezkedett valójában Dudás és "Szabó bácsi". Nem csoda, hisz némi logikával egyszerűen leképezhető, hogy milyen zavaros is volt a helyzet: a népi demokratikus Hegedűs-kormányt leváltotta a forradalmat felvállaló népi demokratikus Nagy-kormány, és e kormány egyik államminisztere, név szerint Kádár János, szovjet tankok segítségével népi demokratikus ellenkormányt alakított saját kormányával szemben - s most leverve a forradalmat ítélkezik.
Sokáig nem tudhattuk pontosan, hogyan is halt meg Dudás József és Szabó János. A "kivégzés" körülményei mellett sokáig még a sírok pontos helye is ismeretlen volt. Dudás József és Szabó János mint a 301-es parcella mártírjai szerepeltek a köztudatban.