Homályban - novellák - Első kiadás

Részlet a könyvből:
A menyasszony fehérben.
Igy deczember végén, mikor a nap esténként füstös piros szinektől vérzik a nyugati égen s a kerti fák fekete gally-vázán át a láthatár hava mintegy magába iszsza a kiömlött karmint, - a félhomályban, úgy fátyolon át, mindig eszembe jut az a csodálatos téli est.
Fiatal leány voltam akkor s a mint a szomszéd birtokos úrfiak mondták, ábrándos és romantikus. Valóban szerettem magamban lenni s az esti szürkületben álmodozni: hol a naplementébe mélyedve, hol lopva Byron egy daliás arczképére pillantva, mely a falon függött albániai öltözetben.
... Igy ültem akkor is a kertbe nyiló ablaknál: deczember végének havas melankhóliája dermedezett a fagyos tájon, - a délután csöndesen kezdett elaludni az estbe...