Pipacsok a buzában (Tizennyolcz elbeszélés)

Minden lelkiismeretfurdalás nélkül szövi meséit a magyar író párisi regények kaptájára, mivel hogy Budapesten ugy sincs magyar élet. Valami bolond elmondta ezt egyszer (mikor még tán igaz volt) s azóta megfogamzott, mindenki belenyugszik s rajzolja innen a franczia életet, pedig franczia élet sincs Budapesten. Várkonyi grófné és báró Ködváry salonjaiban a Daudet és Ohnet alakjainak rossz másolatai mozognak, szólítják a grófnőket „asszonyomnak”, isznak cognacot, esznek szarvasgomba-pástétomot és beszélnek tömérdek banalitást. Ugyan kedves kollegák, csapják el egyszer egy félévre a kedvencz auktoraikat, és ne olvassanak semmit, mielőtt hozzáfognának az íráshoz; beszélgessenek inkább a házmesterükkel, látogassanak meg egy fecsegő nagynénit, a ki rengeteg pletykát tud elevenekről, holtakról, forduljanak meg a kurta korcsmákban, hol a szegény emberek vigadnak, előkelő hotelekben, hol a gazdagok unatkoznak, iratkozzanak be legalább egy clubba, nézzenek körül a váczi utczán féltizenkettőkor délelőtt, uzsonnáljanak meg a Redout előtti kioszkban félhatkor délután és ha még sem látták meg a magyar életet, szaladjanak a szemorvoshoz, vessék magukat kura alá, de ne írjanak könyveket. Ismertető: "Belelapozás".

1893-as.