Nagyenyedi ördögszekér

1849. január Nagyenyed apokalipszise. Napokig rémálmaik lesznek azoknak az olvasóknak, akik rászánnak egy délutánt Domonkos László történelmi esszéjére. Ez a délután sötét lesz és zaklatott, mind zaklatottabb, mégis egyetlen szuszra lehet csak végigolvasni. Dél-Erdélyben nem igen akad olyan település, ahol ne volna kit gyászolnunk. 1848-49-ben szisztematikus népirtás vette kezdetét ezen a tájékon, amint a szerbek ostromolta Délvidéken is. A balkáni népirtók a halálnemek leggyötrelmesebb és legmegalázóbb formáit választották. Amit a tatárjárás, törökdúlás, parasztlázadások nem tudtak bevégezni, azt a román szabadcsapatok ? viszolygó, de állhatatos osztrák támogatással ? megtették: egyszer s mindenkorra magyartalanították Erdély déli tájait. Nagyenyed esszéje történelmi tényfeltárás a javából. Domonkos könyve annak a lassan egybekapcsolódó láncolatnak a része, amely nem engedi, hogy feledésbe merüljön az áldozatok neve és szenvedéstörténete