A legtöbb képregény az olvasókat egy ismeretlen fantáziavilágba röpíti, amelybe általában a való világ épp csak beszivárog. Jason Lutes műve a többi ismert képregénnyel ellentétben nagyon is valóságos alapokra épül, és megtörtént eseményeken alapszik. A „Berlin” trilógia első része a Weimari Köztársaság idejébe viszi el az olvasót, és élethűen igyekszik bemutatni a II. világháború előtti német fővárost és az ott zajló politikai eseményeket.
A történet Marthe Müller diáklány és Kurt Severing újságíró találkozásával indul, akik később a történet központi figuráivá válnak.
Romantikus kapcsolatuk alakulása mellett több mellékszereplő életébe is bepillantást nyerhet az, aki kezébe veszi ezt a képregényt, akiknek sorsa első látásra jelentéktelennek tűnik, ám az események felgyorsulásával bizonyosan fontosabb szerepet is kapnak. Mindezek azonban csupán eszközök, amelyek segítségével a szerző érzékletesen bemutathatja a korszak jelentős történelmi eseményeit.
Ezen események hiteles leírásánál is megdöbbentőbb azonban, hogy mennyire valósághűen ábrázolja a korabeli német fővárost.
Az ábrázolásmód legfeltűnőbb érdekessége, hogy mind a szereplők, mind pedig maga a város élethűen bár, de minimalista módon, tónusok használata nélkül, mindössze körvonalak által határolva jelenik meg. Ez a reális, ugyanakkor vázlatszerű megjelenítés, valamint a színek hiánya pedig nagy összhangban van a szereplők nélkülöző, szegényes életvitelével.
Az egész kiadvánnyal kapcsolatban pedig az a legmeghökkentőbb, hogy mindezt egy amerikai nemzetiségű író-rajzoló követte el, amelyre még európai kollégái sem voltak képesek ilyen színvonalon, de az ő elismerésük is sokat elárul a kötet sikerességéről.
Aki nem gyakran olvas képregényt, annak minden esetben kihívás egy igazán jó képregénnyel találkozni. A képregény ugyanis sűrített műfaj. Egyszerre használja a regények, a drámák, a filmek és a festmények narrációs technikáját. A szavak és rajzok azonos hangsúllyal jelennek meg benne. A befogadónak ezért képzeletben egyszerre kell megszólaltatnia a szereplőket és megmozdítania a helyzeteket. A „Berlin - A kövek városa” egy korszak, egy társadalom, egy történelmi fordulópont kontúrjait tárja az olvasók elé. Szereplői gondolkodó, érző, kétségbeesett, eleven emberek. A mű fontos kérdésekről beszél, világosan, sokoldalúan. Lenyűgözően élő, igazi műfaji klasszikus, és jó szívvel ajánlható képregény-szkeptikusoknak is. Kételkedésük azonnal oszlani fog.