Míg el nem felejtem

Abby-t nagyon megviseli, hogy élete szerelme elhagyja egy másik nő miatt. Napjai nehezen telnek, szenved az egyedülléttől. Aztán egy nap szerencsétlen baleset éri, amitől károsodik a hosszú távú emlékezete. Ironikus módon mindenre emlékszik, ami a baleset előtt történt, de az orvosok szerint új emlékeket már aligha fog tudni elraktározni. Abby nem fogadja el a diagnózist, felveszi a harcot az emlékezete leépülése ellen. Családja és barátai kiállnak mellette, amiben tudják, segítik. Abby az ő támogatásukkal készít egy listát azokról a dolgokról, melyeket mindig is szeretett volna megtenni. Elkezd élni és élményeket gyűjteni, sőt, egy új szerelem esélye is megjelenik a színen…
A sok-sok meglepő fordulat után az olvasó végül már nem tudja, mire is számítson…

"A férfi nagyon jól nézett ki sötétbarna hajával és a még sötétebb színű szemeivel. A lány biztos volt benne, emlékezne rá, ha valaha is… Aztán a szíve hirtelen kihagyott egy ütemet és jeges félelem kúszott fel a gerince mentén.
- Elnézést, mit is mondtál, honnan ismerjük egymást? - kérdezte, amikor nagy nehezen úrrá lett a hangján.
- Hát New Yorkból természetesen - válaszolta, mintha ez ostoba kérdés lett volna. - Karácsonyeste! A Central Parkban találkoztunk, ahol a mókusok ellopták a szendvicsedet…
Erre a szóra valami elkezdett bizseregni Abby elméjének hátsó zugában, valami, amit a lány nem igazán tudott megragadni.
Amikor látta, hogy Abby még mindig nem ismeri fel, a férfi folytatta.
- A délutánt azzal töltöttük, hogy megmutattam neked a várost. Kipróbáltuk a suttogó mutatványt a Központi pályaudvaron, aztán felmentünk a Rockefeller Center tetejére. Ne mondd, hogy nem emlékszel!
Abby szíve zakatolt, dühödten törte a fejét, elkeseredetten próbált rájönni, mi ez az egész. Emlékezett rá, hogy New Yorkban volt, persze - emlékezett rá, hogy Zach és Claire lakásában lakott a kis Caitlynnel. És emlékezett arra is, hogy a család nagyon szép karácsonyt töltött együtt és éjféli misére mentek a St. Patrick Székesegyházba, de ennyi volt minden.
- Abby? Jól vagy? A fenébe, úgy elsápadtál, fehér vagy, mint a fal!
Ezek voltak az utolsó szavak, amiket Abby hallott, majd a fejében hirtelen csillagok szikráztak fel, és elfeketedett előtte a világ."