Népi földművelés Kalotaszegen

A gazdasági munkából öt éves koromtól rám hárult az egyre több állat legeltetése írja dr. Kós Károly az 1980-as évek végén kelt önéletírásában -, majd a gabonagyomlálásba, szénamunkában és kapálásba is bekapcsolódtam, aztán már kollégistaként, a vakációban egyre több földműves- és műhelybeli munkát is kaptam. 13-14 éves koromban a szolga már megengedte, hogy szántsak, sőt kaszáljak is, a műhelyben pedig gereblyefogakat, szerszámnyeleket faragtam, a lószerszámok karbantartását (varrás, zsírozás) végeztem, sőt a nagy pontosságot igénylő kaptárkészítést is rám bízta apám, mialatt fusiban anyámnak kisszéket és kis konyhai kredencet készítettem farkasfoggal, csapolással. Így jutottam el kamaszkoromig az emberiség fejlődéstörténete útján a kisgyermekkori erdei-mezei gyűjtőgetéstől-bogarászástól a pásztorkodáson és a földművelésen át a kézművességig

Az 1940 augusztus végi bécsi döntéssel azután visszakerült Kolozsvárra a Ferenc József Tudományegyetem és mint idejében megtudtam, itt néprajz szak is indul, méghozzá Viski Károly vezetésével Ekkortájt már magam is végeztem szerényebb néprajzi gyűjtéseket, és attól kezdve élettervemben szerepelt e népismerettel való foglalkozás, legalábbis önkéntesként és önképzéssel. De 1940 őszén eljött az alkalom, hogy szakképzett és hivatásos néprajzkutató lehessek.

1944-ben Gunda Bélánál védte meg doktori disszertációját, amely hosszú időn keresztül az íróasztal fiókjában pihent, ezt adjuk közre ebben a sorozatban.