A matematika természete

A ma­te­ma­ti­ka a ter­mé­szet- és mű­sza­ki tu­do­má­nyok nyel­ve, így fej­lő­dé­sé­nek irá­nya és üteme alap­ve­tő­en meg­ha­tá­roz­za élet­mi­nő­sé­gün­ket. Mégis – nem csak ná­lunk, Ma­gyar­or­szá­gon, hanem a vi­lá­gon szin­te min­de­nütt – sokan szük­sé­ges rossz­ként te­kin­te­nek a ma­te­ma­ti­ká­ra, és ettől nem men­te­sek még a fel­ső­fo­kú kép­zett­ség­gel ren­del­ke­zők sem. Ennek az el­lent­mon­dás­nak fel­ol­dá­sa ih­let­te a szer­zőt és éppen ezért el­ső­sor­ban fi­lo­zó­fus­ként fo­gal­maz­za meg a ma­te­ma­ti­ka ter­mé­sze­tét. Nem csoda, hogy a ma­te­ma­ti­ka ide­gen test­nek tűnik az em­be­ri kul­tú­rán belül, hi­szen eg­zakt, bi­zony­ta­lan­sá­gok­tól men­tes meg­ala­po­zá­sa, az axi­o­ma­ti­kus hal­maz­el­mé­le­ti és for­má­lis lo­gi­kai mód­sze­rek el­várt hasz­ná­la­ta je­len­ti a ma­te­ma­ti­ka mű­ve­lé­sét,­ amely elő­ta­nul­má­nyok nél­kül nem kö­vet­he­tő.

A ma­te­ma­ti­ka még­sem csak ideák, abszt­rakt fo­gal­mak el­kü­lö­nült vi­lá­ga, a "ma­te­ma­ti­zá­lás" lé­nye­ge nem le­zárt, kris­tály­tisz­ta struk­tú­rák meg­is­me­ré­se vagy „fel­fe­de­zé­se", hanem a hét­köz­na­pok­ban fel­ve­tő­dő prob­lé­mák in­tu­í­ci­ón ala­pu­ló, már meg­lé­vő is­me­re­tek­re tá­masz­ko­dó, pró­bál­ga­tá­sos meg­ol­dá­sa. Ezek a meg­ol­dá­si kí­sér­le­tek gyak­ran té­ve­dé­sek­kel tar­kí­tot­tak, vagy éppen zsák­ut­cá­ba ve­zet­nek, erről szól a ma­te­ma­ti­ka tör­té­ne­te. E hu­ma­nis­tá­nak ne­ve­zett ma­te­ma­ti­ka­fi­lo­zó­fia gyö­ke­re­i­vel, il­let­ve je­len­ko­ri neves kép­vi­se­lő­i­vel is­mer­ked­het az ol­va­só.

Re­u­ben Hersh eme­ri­tus pro­fesszo­ra a New Me­xi­kó Egye­tem­nek.