Titkos udvarok

Új állapotú kötet. Különleges hangulatú album született budapesti lépcsőházakról Hidvégi Violetta szövegeivel és Sebestyén László fotóival. A Titkos udvarok című kötetet lapozgatva olyan érzése támad az embernek, mintha a Fortepan századfordulós fotográfiáit nézegetné, ugyanakkor egy-egy részlet – például az udvaron tárolt biciklivel – árulkodó. A fotók elkészítése és az album születése sem hétköznapi módon zajlott. Erről (is) beszélgettünk Sebestyén Lászlóval.

- Mi adta az ötletet a belső udvarokat bemutató fotók készítéséhez?

- Imádom Budapestet, itt születtem, itt élek, amióta az eszemet tudom, és mivel a belvárosban nőttem fel, nagyon szeretem a belvárosi házakat. A Pannónia utca környékén, a könyvben látható épületekhez hasonló házban laktam én is.

- A képek hagyományos technikával készültek. Ez mit jelent pontosan?

- Egy saját részre épített, hagyományos, analóg technológiát képviselő argentum kamerát használtam. Olyat, amilyennel Klösz György fényképezett a századforduló környékén, és 8x10 inch-es filmre fotóztam. Elképzeltem, milyen lehetett annak idején így fényképezni, és úgy gondoltam, én is megpróbálom a várost ezzel a módszerrel dokumentálni.

Az udvarok szigorú geometriájába szerettem bele, amint ez látható is az albumban. Szerettem volna a puszta épületeket bemutatni, például a körfolyosókat emberek nélkül. Úgy tűnik, mintha nem lenne bennük élet, ám a falak, tónusok, mintázatok mégiscsak egyfajta életet mutatnak a maguk csendességében. Elkezdtem járni a pesti bérházak udvarait, és ami megtetszett és izgalmasnak találtam, azt lefényképeztem.