Parthenope veszedelme - Újdonságok a Janus Pannonius-filológia köréből

A 2009-es esztendő nagyjelentőségű irodalmi felfedezése volt, hogy megkerült Janus Pannonius addig csak felerészben ismert Renatus-panegyricusának teljes szövege egy nápolyi kéziratban. Az Anjou René (1409–1480) szicíliai királyt dicsőítő költeményt, egy velencei patrícius kérésére, 1452-ben, azaz 18 esztendős korában írta a magyar poéta, mégpedig tanulmányai színhelyén, Ferrarában.
 A századokon át lappangó szöveg megtalálója, Szentmártoni Szabó Géza irodalomtörténész, az ELTE Bölcsészettudományi Karának oktatója, ebben a tanulmánykötetben bemutatja a panegyricus keletkezésének történetét és magát a művet, amelynek teljes latin szövege és magyar műfordítása ugyancsak itt olvasható.
 Az irodalomkutató, aki folytatta Kerényi Grácia magyar hexameterben írt fordítását, időközben egy mindeddig rejtőzködő, százsoros Janus-költeményt is azonosított. Ez a Holdsarló-lovagrend védőszentjét, Szent Móricot, és a rendalapító Anjou Renét magasztaló vers, valamint annak magyar fordítása ehelyütt kerül először a nagyközönség elé.
 A nápolyi kézirat, a Renatus-panegyricuson kívül, a költőnek 1458-ban, az itáliai Narniban írt, az ottani Feronia-forrás dicséretéről szóló híres elégiáját is tartalmazza. Ezért került a kötetbe az erről a versről szóló esszé. A két záró tanulmány a Janus-filológia vitatott kérdéseiről értekezik.