Ugrás a sötétbe + Acélcápa + Az évszázad bűnügye + Skorpió + Lenni vagy élni + A Neutron-akció (Nemere István)

Ismertető: Ugrás a sötétbe - Tartalom:
Az érkezés 5
Egy maroknyi ember 27
Az első nap 54
A második nap 74
Egy szürke délutánon 106
Azon az éjszakán 123
A harmadik nap 139

- - - - -- Acélcápa - Sokat gondolkoztam azon, hogy a második világháború befejezése óta - állítólag megmagyarázhatatlan okokból - eltűnt több mint negyven tengeralattjáróval tulajdonképpen mi is történt. Többségük nyilván szerencsétlenül járt. De amikor a hatvanas évektől kezdve ilyen rejtélyes baleseteknek már atom-tengeralattjárók is áldozatul estek, felmerült a gyanú, hogy - legalábbis egynéhány esetben - nem katasztrófáról volt szó. Ebben a regényben egy ilyen esetet próbáltam elbeszélni. Az olvasó ne lepődjön meg, ha a történetében sokkal többször találkozik a rossz ügyet képviselő emberekkel, mint a jó ügyet szolgálókkal. Szeretném megmutatni, hogy egyes felelőtlen politikusok hogyan hajszolnak halálba vétkeseket és vétleneket egyaránt, és mindebben milyen óriási szerepet játszhat a mai technika. Mert bár célzásaim szerint a regény a közeljövőben játszódik - az ott leírt fegyverek és egyéb eszközök (sajnos) már ma is léteznek. A magyar irodalomban az első olyan mű, amely atom-tengeralattjárón játszódik. Valakik egy atomerőmű elleni akcióba indítják a hajót. Mi történik majd az acélcápával és legénységével?...- - - - - - - - - - Az évszázad bűnügye - Jól emlékszünk még a híres vonatrablásra: 1963. augusztus 8-án esett meg; a Glasgow-London útvonalon menetrend szerint közlekedő postavonat második kocsiját, amely a Bank of England londoni központjába vitte a megsemmisítésre szánt, öreg, kopott papírpénzt – mesteri ügyességgel kirabolták. A remekül szervezett támadók csaknem minden erőszak nélkül elérték céljukat és hárommilló font hullott az ölükbe. Az ügy felderítésével a Scotland Yard addig méltatlanul mellőzött nyomozóját, Thomas Butlert bízzák meg, az ötvenhárom éves kiváló szakembert, aki lélektani-szociológiai elemzéssel határolta körül a gyanúsított egyéniségét, azzal érvelt, hogy a zseniális csirkefogók sem léphetik át árnyékukat. Társai és felettesei egészen addig megmosolyogták ezt a „kriminalisztikai hobbyt”, Buttler azonban pályafutása végén diadalt aratott vele s a bűnüldözés új, továbbfejleszthető irányzatává tette. Erről szól ez az érdekfeszítően olvasmányos és hasznos regény. - - - - - - - - -- Skorpió (Zuhanás... 4.) - (Beszélgetés valahol tízezer méteres magasságban, 440 évvel történetünk kezdete előtt.) – Tábornok úr, harminc perc múlva leszállunk. – Rendben van, Turner. Azt hiszem, most végre van egy kis időnk. Már régen szerettem volna megkérdezni, mi a véleménye erről a tervezetről. – Tábornok úr, az én csoportom dolga az volt, hogy végrehajtsa a feladat egy kis részét. – Tudom, Turner. Pontosan tisztában vagyok az ön szerepével: Most az érdekel, jósol-e sikert az akciónak. - - - - - - - - - - Lenni vagy élni (Zuhanás... 5.) - Felkel ​a nap. Ez a nap innen nézve jóval kisebb, mint a Földről látott tüzes csillag. A fénye is fehérebb, sápadtabb. Az Olümposz hegy árnyéka messzire nyúlik. A ritka levegőben élesebb a fény, élesebb az árnyékok széle. Jól látszanak az épületek is. A legtöbb ház kupola alatt áll. Az áttetsző burkolatok fémváza meg-megcsillan. Nincs itt sok épület, de azok mind nagyok, terjedelmesek és nem túl magasak. El kell férniük a kupolák alatt. Vannak itt olyanok is, amelyek a városon kívül állnak, napkeltekor és napnyugtakor ezeknek is messzire nyúlik az árnyékuk. Mérőállomások ezek, meteorológiai megfigyelők, a világűr irányában tevékenykedő csillagászati és rádióállomások. Kupola helyett erős külső burkolat védelmezi őket a meteoroktól. Az utcák és terek többsége a talaj alatt épült ki, részben mesterséges fény világítja meg őket. A nap most rásüt a sziklás talajra. Narancsvörös és barna kövek között kúsznak az árnyékok. A távolban hegykoszorú feketéllik. Az egyiknek kráter alakja van, meredek falán gyakran csillannak meg a hegymászók szkafanderjei. Azon a sziklaomladékon mindig sok alpinista gyakorol, pedig nagyon veszélyes hely. Az űrrepülőtér elég messze van, föld alatti mágnesvasút repíti az utasokat a nem túl szembetűnő térségre. Időnként tűzcsóvát húzva emelkednek a magasba az űrkompok. A nagy űrhajók a Mars körüli pályán keringenek, a bolygó felszínére szinte soha nem szállnak le. - - - - - - - - - - A Neutron-akció - „Valaki kiabál: – Őrnagy úr!… És azonnal több hang is: – Vigyázzon! – Sugarak! Quinet felpillant. Amit az imént hallott a rádióból – a Doria-negyedbeli lézerakció – itt a szeme előtt válik valósággá. Valahonnan – elképzelhetetlen magasságból, magából a ragyogó égből – mélyvörös, vékony fénysugár villan kétszer egymás után. Hol itt, hol ott. Nem messze a kamiontól. A föld felporzik, sistereg… – Lézer! – kiáltja Piero. Quinet tudja, hogy nincs kiút. Csak egy. Most hatol el a tudatáig, mit mondott egy perccel ezelőtt Piero. Hogy az indítókulcsot is benne hagyták a terroristák a műszerfalban. Ha beletalálnak a sugarakkal az antennába… – Gyerünk! – üvölt le a tetőről Pierónak. – Ülj be és nyomás!”