Mutatkozás-Zsidó identitás történetek

Mindennapi életünk milliárdnyi eseménye alussza Csipkerózsika álmát lelkünk mélyrétegeiben, mindaddig, amíg valamilyen 'sorsesemény' felszínre nem hozza azokat, és ezzel mintegy átstrukturálja életünk megszokott szerkezetét. Ezek az események a maguk idejében nem alkottak jelent vagy jövőt meghatározó élményt. Ahogy a szerzők ezt megfogalmazzák: 'Ez a múlt tehát olyan múlt, amely soha nem volt jelen'. A rendszerváltozás olyan 'sorseseménynek' számít, amely képes volt átstrukturálni a múltat, az egykor jelentésnélküliként megélt események a megváltozott jelenben új struktúrába szerveződtek, ettől jelentésük megváltozott, jelent formáló, jövőt meghatározó jelentést kaptak, ahogy a szerzők ezt - talán túl tömören fogalmazva - írják: 'a sorsesemény olyan jelenre utal, amely soha nem volt jövő. Értelmezésünkben e soha-nem-volt-jövő jelenből tekintünk vissza e soha-nem-volt-jelen múltra, s előre a soha-nem-lesz-jelen, illetve soha-nem-lesz-múlt jövőre'. A magyarországi zsidó identitást, illetve annak a rendszerváltozás utáni változását, 'átstrukturálódását' vizsgálta Kovács Éva és Vajda Júlia. Két csoport körében végezték - az erre a célra kidolgozott interjú-készítési módszerrel, a 'narratív interjús technika' alkalmazásával - vizsgálataikat a kilencvenes évek elején alakult zsidó iskolákba beíratott gyermekekkel és szüleikkel - akik részben vallásos, részben vallásukat már elhagyott zsidók, de ugyanúgy van közöttük katolikus, vagy éppen vegyes felekezetű család is. A lefolytatott beszélgetések szociológiai, szociálpszichológiai elemzése a választások indítékait, az identitás hátterét tárják fel.