Dosztojevszkij szentjei

E könyv középpontjában Dosztojevszkij alkotóművészetének keresztény szempontú megközelítése áll: az író legjelentősebb regényei alapján az un. pozitív szépségű hősök valódi kontextusát tárja fel. A szerző az életművet a Krisztusról szóló regény megírásának egyetlen nagy kísérleteként értelmezi. E hőstípusok életműbeli fejlődését nyomon követve bontakozik ki az olvasó előtt a Dosztojevszkij által abszolútnak tartott pozitív szépség, a közvetlen Krisztus-kép.

A bevezetést követően öt fejezet szól az egyes pozitív szépséget megtestesítő szereplőkről: Miskin herceg és Aljosa figurája mintegy közrefogja a sztarec típusokat– Tyihont, Makart és Zoszimát – tárgyaló három fejezetet. A fejezetek címe a pozitív szereplők regénybeli jellemző vonására utal; valamennyiben kiemelt szerep jut az adott hős ortodox szentséghez, valóságos vallástörténeti típushoz kapcsolódásának. A befejezés bemutatja Dosztojevszkij konkrét Krisztus-képét, s ennek fényében összegzi is a pozitív típusok krisztusi vonásait.